Bevezető

A bányászati tevékenység megjelenése elkerülhetetlenül összekapcsolódott az emberiség történelmével, a könnyen megmunkálható ásványi nyersanyagokat az ősember már több tízezer évvel ezelőtt szerszámként hasznosította. Az ember évezredek óta tudatosan, előre megfontoltan foglalkozik a lehetséges hasznosítható ásványok kitermelésével, szükség szerinti átalakításával, illetve értékesítésével. A bányászat működését elemezve, illetve a történelem folyamát végigtekintve megérthetjük, hogy számos tényező lehet befolyással a tevékenység sikerességére, a szakma virágzására vagy hanyatlására. A bányászati telephely nyersanyagainak kimerülésétől kezdve az új, olcsóbb kitermelésű ásványok feltárásán át, egészen a társadalmi-politikai akadályokig.

A bányászat egy olyan tevékenység, amely alapvető hatással van a környezetére, formálja és alakítja azt, művelése azonban időnként negatív externáliákkal járhat. Negatív külső gazdasági hatásként leggyakrabban a víz- és talajszennyezést, a talajszint süllyedését, bányatüzek lehetséges keletkezését, illetve a veszélyes hulladékok keletkezését sorolják. Nem szabad elfelejtenünk azonban a károk minimalizálására és megszüntetésére irányuló törekvéseket, azokat a folyamatos technológiai fejlesztéseket, amelyekkel a bányászati tevékenységet ellenző csoportosulások növekedését lehet megakadályozni. A 20-21. századra már olyan, mostanra széles körben ismertté vált jelenségek is megjelentek, mint például a "NIMBY" (Not In My BackYard). Ez az attitűd olyan társadalmi értéknyilvánítást tükröz, amely egy közösség lakóhelye közvetlen közelében, vagy környékén megvalósítani kívánt feltáró, bányászati tevékenység stb. lehetséges negatív hatásai miatt elutasítja azt (szó szerinti jelentése: "ne az én hátsó udvaromban"). A média is hajlamos nagyobb megjelenést szentelni azoknak az eseményeknek, amelyek a lakosság egy bizonyos csoportja körében felháborodást vagy tiltakozást váltanak ki, így a feladatunk az, hogy e törekvések volumene csökkentése érdekében hangsúlyozzuk kulturális örökségeink megőrzésének szükségességét, ápoljuk hagyományainkat, és méltó módon, a tudomány segítségével megértve emlékezzünk a magyarországi, illetve kiemelten a mecseki bányászat tradícióira.

Nyolcvanezer évvel ezelőtt már tudatosan végeztek földalatti, illetve földfelszíni műveleteket a hasznosítható ásványok kinyerése és átalakítása érdekében. A legrégebbi ezt bizonyító bányászati emlékeink közé tartozik a Veszprém megyei Lovas település bányájának festékgödreiből feltárt csont- és kőeszközmaradványok, ahogyan a Bükkben található Szeleta-barlang bányászati emlékei is. Európa Kárpát-medencei régiójában a lovasi festékbarlang az egyetlen efféle példa az őskőkori bányászat időszakából.