Bányászathoz kötődő eszközök

• a csákány a bányászat egyik legősibb, jövesztésnél (kőzetek, ásványi nyersanyagok megbontásánál) használt szerszáma. A középkorban a termelés alapvetően fizikai munkára támaszkodott, és a bányászcsákány az egyik legfontosabb eszköznek számított. A nevezetesebbek közé tartozik az egyhegyű csákány, a kéthegyű csákány, illetve a széles csákány is. A bányaszékként is ismert öntött acélból készült eszközt szénjövesztésnél egyengetésre, réselésre használták, s a kopás megelőzésének céljából a nyelét vassal borították be. 

• a bányászkalapács a bányászat egyik legfontosabb fejtőeszköze, gyakorta fa nyéllel és vésett díszítésekkel látták el.

• a maceráj a bányában használt mérőeszköz, amelyet kettő - a mérendő tárgynál rövidebb - léc vagy fadarab alkot, így a két lécdarabot egymáson elcsúsztatva pontosan lehetett mérni.

• a fejsze szintúgy a bányászat egyik legrégebbi és legjelentősebb szerszáma, a kovácsoltvas kellék eleje jellemzően ívben hajlított. Ennek segítségével faragták többek között az ácsolatokat, hasításra használták őket, valamint kalapácsként is funkcionált.

• a szívlapát nevét jellegzetes alakjáról kapta, a kifejezetten szénrakodásra készült lapát a hagyományosnál szélesebb, és magasabb a pereme, így nagyobb mennyiségű szenet lehetett vele felemelni, mint egy átlagos lapáttal.

• a bányászteknő az érc szállítására és összegyűjtésére alkalmas eszköz.

• a csille a bányászat egyik nélkülözhetetlen szállító eszköze, amelyet rendszerint fából vagy vasból készítenek. Az ércgyűjtő ládából csillévé formálódott mélyszinti bányaszállító eszköz első, kezdetleges darabjai feltehetőleg a 16. században jelentek meg. Az első csilléken a faláda oldalaihoz rögzítve, a láda négy végpontján helyezkedtek el a kerekek, a talajon húzták illetve tolták azokat. A puszta talajon nehéz volt a csillét mozgatni, így először a fenékgerendát vezették be a nagyobb terhelhetőség érdekében, majd fadeszkákból csillepályát építettek. A felül nyitott vagontkerekeken, kötött pályán mozgatták. Egyik jellegzetes típusa a billentős csille, mely speciális acélszerkezetű kialakításának köszönhetően könnyen oldalra borítható. Megkülönböztetnek továbbá német, illetve magyar típusú modellt is. A magyar csille vezetőszeg nélküli, vájat nélküli deszkázott padozaton futott, súlypontját a hátsó kerékpárban helyezték el, így nagyobb gyorsaságot, és könnyebb irányíthatóságot értek el vele. Ezzel ellentétben az ún. német, vagy vezetőszeges csillét a deszkapalló közepében elhelyezett vezetőszeg tartotta a pallón, így akár sötétben is tolhatták, hiszen így nem futott le a pályáról.

• a bányamécs olyan kis kézi lámpás, amellyel a bányász megvilágítja útját a föld alatt. A mélyszintű bányák világítására kezdetben égetett agyagból készült bányamécseseket használtak. Ezek hátsó részébe tartóbotot illesztettek, a felül nyitott mécses-tálkákban faggyút égettek.

• a Davy-lámpát Sir Humphry Davyről, az első biztonsági lámpa feltalálójáról nevezték el. Ezzel a bányavilágítás, valamint a sújtólégveszéllyel küzdő bányák életében új korszak köszöntött be, ez volt ugyanis az első világítóeszköz, amely a bányában nem robbantotta be a felgyülemlett metánt.
  

• az akna olyan vágat, amely a felszínre függőlegesen vagy lejtősen nyúlik. Az aknán keresztül lehet felszínre hozni a termékeket, a bányászok és anyagok szállításra, szellőztetésre szolgál.

• az aknakerék funkciója a szállítókas és a szállítógép közötti kötél átvitele.

• a bányatelefonok belseje hermetikusan el volt zárva a külső tértől, valamint sújtólég biztosak voltak, ugyanis a készülékbe jutott metángáz berobbanásakor a telefon nem ment tökre, nem tört szét.
  

• a robbantó készülék patronból, gyutacsból és elektromos gyújtószerkezetből állt. A kemény kőzeteket kézi szerszámokkal meglehetősen nehézkesen lehetett csak jöveszteni. Weindl Gáspár Selmecbányán végezte az első bányán belüli robbantást, a 17. század közepén. A kőzetbe különböző eszközökkel lyukat fúrtak, amelyet úgy töltötték meg, mint a puskát, ezért a robbantást lövésnek nevezték. A sikeres, kár nélküli robbantás után innen terjedt el a fejtés érdekében végzett robbantás Európa más bányavidékeire.

• a metángázmérő a műszeren beállított értéknél (fény- és hang)jelzést ad, és lekapcsolja az elektromos hálózatot is. A mélyművelésű bányákban ugyanis a legnagyobb veszélyt a szén keletkezése során létrejövő, majd a fejtési munkálatok folyamán felszabaduló metángáz jelenléte, és az amiatt képződő sújtólég jelentette. Sújtólég akkor alakul ki, amikor robbantáskor a színtelen, szagtalan metángáz mennyisége a levegőben 5-14% között van, ha e fölött, vagy alatt található az értéke, akkor nem robban, hanem ég.

• a "bőrkobak", fülvédő a fej védelmét szolgálta, a kobak nem fülledt be, és fülvédővel a zajártalom csökkentése érdekében főként a hangos, zajos munkaterületeken alkalmazták.
  

• pajzsnak az acélból készült biztosító berendezést nevezték.
  

• a bányászat további szerszámai között említést érdemel többek között a bányászkapa, az ék, a véső, az üllő, a fogó, a feszítővas, a bányatű, a fúró, a fojtó, a szivattyú, a balta, és egyéb kohászati szerszámok.