Baranya megyei szöveg- és képi adattár

A második világháború utáni időszakban a mecseki bányászatban tevékenykedő vállalatok nagy hangsúlyt fektettek a hagyományok, emlékek megőrzésére, többek között a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat is feladatának tekintette a múlt emlékeinek megőrzését. A 20. század második felében Baranya-szerte megnyitották a bányászati gyűjteményeket és múzeumokat, 1977-ben a Pécsi Bányászati Gyűjteményt, 1997-ben megnyitották az új állandó Uránérc-bányászati Kiállítást Kővágószőlősön, létrehozták a szászvári Bányászati- és Helytörténeti Kiállítást 1983-ban, valamint 1997-ben nyitották meg a váraljai Bányamúzeumot is.

A Pécsi Bányászati Gyűjtemény 1982-től az állandó kiállítás megszűnéséig, 1993-ig Mecseki Bányászati Múzeum néven működött tovább. Az új évezredben a Központi Bányászati Múzeum vette át a múzeum feladatait, és a Pécsi Bányakapitányság felújított épületében, 2004-ben megnyitotta a Mecseki Bányászattörténeti Kiállítást.

A pécsi Mecseki Bányászati Múzeum (Mecseki Bányászattörténeti Kiállítás és Mecseki Földalatti Bányászati Kiállítás) kiállítási anyagai a kőszén és az uránérc bányászatának, továbbá az aknamélyítésnek a bányatereit, bányászati eszközeit és gépeit szemlélteti. Mindez kiegészül a bányatermékek geológiai ismereteivel, jellegzetes ásvány és kőzetmintáival. A kiállítás helyt ad Magyarország és a Mecsek hegység földalatti térképeinek, a kőzetrétegek földtani korát és kőzetrendszertani besorolását bemutató táblázatoknak, valamint Baranya megye ásványi nyersanyagtérképeinek is. A "bánya" szintjén ásványbemutató, magyarországi kőzetmintákkal Magyarország ásványi anyagai, valamint a Délkelet-Dunántúl kőszén- és ércelőfordulásai várják a látogatókat. A különböző hazai kőzetek mintaanyaga rendszertani alapelvek szerint került a tárolókba. Ugyanezen a szinten lehet megtekinteni a bányászat régi munkaeszközeit is. A bánya "termelő szintjén" a szállítás és az aknamélyítés, a szénbányászat és az uránérc-bányászat eszközei láthatók, de itt sorakozik a dízel bányamozdonnyal ellátott bányavasúti szerelvény és a betonszóró gép is. Összességében a vendégek a "bányatereket" végigjárva az igazi bányajáráshoz hasonló élménnyel érkeznek a felszínre. A bányászattörténeti kiállítás az egykori Mecseki Bányászati Múzeum gyűjteményének csak töredékét őrzi, többek között nagy értékű iparművészeti tárgyakat, zászlókat és technikatörténeti ritkaságokat is.

A pécsi Mecseki Bányászati Múzeum éves látogatószáma az elmúlt évek statisztikái alapján 9000-12000 fő volt. A diákok és felnőttek arányát vizsgálva a diákok száma nagyjából a dupláját tette ki a felnőttekének. A vendégek az ország egész területéről, a külföldiek pedig legnagyobb részben és nagyság szerinti sorrendben Németországból, Ausztriából, Hollandiából, Franciaországból és Belgiumból érkeztek. A sokszor csoportosan jegyet váltó diákok mellett a családosok aránya sem volt elhanyagolható.

Kővágószőlős térségében az 1950-es évek során indult meg az uránércbányászat, ennek emlékére 1997-ben, a faluközpont volt iskolaépületében hozták létre az új, állandó Uránércbányászati Kiállítást. Felhasználták az egykori Dunagőzhajózási Társaság megszűnt kiállításának uráénérc és bányászati anyagát is, így a tárlat során a látogató átfogó áttekintést kaphat a magyarországi uránércbányászatról. A Mecseki Bányászati Múzeum részeként 2004-től a kővágószőlősi kiállítást is a Központi Bányászati Múzeum működteti. A látogatókat már az udvaron a bányászat áldozatainak emlékműve fogadja. A létesítménybe érve számos érme, plakett, és emléktárgy fogadja az érdeklődőket, a nagyobb terembe lépve pedig már a kőzetminták, szerszámok, műszerek és makettek vonják magukra a látogatók figyelmét. A kiállítás ismeretanyagához szorosan kapcsolódnak a Mecseki Bányászati Múzeum pécsi kiállításai is.

A váraljai Bányászmúzeum a gyermektábor mellett található, a kiállításnak jelenleg az egykori egyes számú lejtakna ad helyet. A járatba használt biztosítási módokat építettek be. Az ácsolatok polcrendszerein geológiai műszereket, bányamérő eszközöket, kéziszerszámokat, munkaeszközöket lehet megtekinteni. A kiállítótér legvégén stilizált vájvég került kialakításra, ácsolattal. A gyűjteményt a helyi nyugdíjas bányász közösség, magas szakmai hozzáértéssel üzemelteti.

A váraljai Bányamúzeumot 2016-ban - lényegében az előző évi adatokkal megegyezően - mintegy 600-650 látogató kereste fel. Ezek többségét a gyűjtemény felelős vezetője, Simon Sándor tájékoztatása szerint általában a helyi kempingben nyaraló diákok teszik ki. Ennek megfelelően itt egyfajta nyárra koncentrálódó szezonalitás figyelhető meg. Mellettük a vendégkört elsősorban családos túrázók, illetve Kisújbánya és Óbánya irányába tartó, esetleg onnan érkező bakancsos turistacsoportok alkotják. A kis számú külföldi évek óta leginkább azok közül a németek közül kerül ki, akik a helyi panzióban szállnak meg csoportosan, általában Németországba kitelepített környékbeli svábok idegenvezetésével. A látogatók elsődleges motivációját itt a kikapcsolódással, pihenéssel, aktív turizmussal egybekötött ismeretbővítés, kulturális programmal való kiegészítés jelenti.

A szászvári Bányászattörténeti Kiállítás bányatörténeti és helytörténeti anyagokkal szolgál az érdeklődők számára. A kiállítási anyag sorsa a korábbi évek viszontagságaihoz képest 2007-től fordult jobbra, miután új, 200 m2 alapterületű épületbe költözött át. Az új kiállítóhely teljes egészében a hagyományos berendezési elvet követi, jól áttekinthető, határozott tematikákkal. A múzeum jelentős, az utóbbi időszakban elsősorban osztrák és budapesti adományokból bővített geológiai gyűjteménnyel, illetve fotógyűjteménnyel rendelkezik. Egyes tárgyai kiemelkedő értékkel bírnak.

Az ingyenesen megtekinthető szászvári Bányászati- és Helytörténeti Kiállítás látogatószáma - a gyűjteményt 1983-ban létrehozó Csoma István adatközlése alapján - az elmúlt években 700-800 fő volt. A látogatók összetétele változatos, a vendégek az ország teljes területéről érkeznek (pl. Budapest, Szeged, Kecskemét, Komárom, Győr, Kozármisleny, Pécs stb.). A kiállítást a legtöbben nem elsődleges célpontként keresték fel, a meglehetősen heterogén vendégkört általában a környékbeli falusi turizmusban résztvevők, Bikalba, Magyaregregyre látogatók, átutazó osztálykirándulók, kerékpáros és bakancsos turisták képezték. A külföldiek száma alacsony -, és a váraljaihoz hasonlóan - a legtöbben német állampolgárok, illetve minden évben érkeznek vendégek az erdélyi Fenyédről is. A németek között sok az olyan egykor a környékről (Aparhant, Izmény stb.) kitelepített sváb, aki rendszeresen visszatérő vendég vagy nyugdíjasként az év egészét, esetleg egy részét saját házában a környező vidéken tölti. A motiváció gyakorlatilag a váraljai gyűjteménynél említettel azonos.